csaesz teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

csaesz teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
amúgy
2011. máj.. 06. péntek 13:38
/Spirituális Mesterek szexbotrányai/

én sem értem, miért vagy azon úgy felháborodva, hogy valaki megszeg egy szent fogadalmat. Megfogadta, mert akkor azt gondolta a fejlődése érdekében meg tudja majd lépni ezt a lécsőfokot, aztán útközben kiderült, hogy mégsem tudja. Nagy karmikus visszahatása csak akkor lesz, ha ezt ő is valami istentelen nagy bűnként fogja fel, és képtelen magának megbocsátani az esendőségét. Pont ez a nagy bűntudat kényszeríti őket arra, hogy egy jódarabig elfojtsák saját magukat, majd hazudjanak, eltitkolják szexuális vágyaikat. Az elfojtás vezet a szexuális túlkapásokhoz, és újabb hazugságokhoz, ezek aztán tetőzik a bűntudat érzését, és már jön is a csúnya karma bácsi.

"Akiknek éppen nem Ők az első kapaszkodók, vagy már önállóan
2011. máj.. 06. péntek 13:27
/Spirituális Mesterek szexbotrányai/

"Akiknek éppen nem Ők az első kapaszkodók, vagy már önállóan járnak útjukon, azokat nem rendít meg egy ilyen eset."

Úgy hiszem, ez azért van, mert ők már megtanulták ezt a leckét valamikor máskor, valaki másnál. Aki olyan gyengécske, hogy ennyire kapaszkodik másokba, hogy az mindent elhitethet vele, erről addig nem is fog letenni, amíg nem csalódik. Ennek a csalódásnak nem kell persze pont a szex témába vágnia- kinek mivel van éppen dolga. Utána persze jöhet a bizalmatlanság stádiuma, akár több életen keresztül is - dehát az egyensúlynak helyre kell billennie, és ez egy természetes folyamat, az út része és nem valami hátrányos helyzet. Mindezek átélésére szükség van ahhoz, hogy ezután ők is önállóan tudjanak járni az útjukon, és ne rendítse meg őket egy ilyen eset.
Innentől már csak valami light-osabb formában kell őket emlékeztetnie az életnek majd arra, amit már tudnak.

Nagyon örülök, hogy sikerült!!
2011. máj.. 05. csütörtök 10:21
/Újjászületés/

Nagyon örülök, hogy sikerült!!

az én érzésem pedig,
2011. máj.. 04. szerda 12:48
/Sai Baba emlékére/

hogy az ilyen történetek esetében az isteni szándék az, hogy egy magas szintű lelket- mielőtt továbbengedné az útján, próba elé állít: amit eddig elért, az mennyire stabil, meg tudja-e ingatni néhány millió ember imádata, a hatalom és gazdagság megtapasztalása. Minderre szükség van, ez nem az apai szigor, hanem inkább szeretetből fakad: hisz ha ezen kísértések nem lennének időközönként, akkor a lelkecskék nagyobbat buknának, és több idejük elmenne, mire újra visszaevickélnek bukás után az eredeti helyükre.

"Hiszen elmes mukodes az, amikor egy tanito tanitasait ertelmezzuk, velemenyt nyilvanitunk rola. A vegallapotnal a tanito akadalyoz es nem segit" -ezzel nagyon egyet tudok érteni.

"Ezert vallalta be Sai Baba is a szenilitast, a szethullast."- szerintem nem vállalta be, csak a halála analóg volt az életével.

érdekelne,
2011. máj.. 02. hétfő 08:55
/Sai Baba emlékére/

hogy mit gondolhatott Sai Baba a saját életéről a halála előtti utolsó pillanatokban. Kati, ha már úgyis kapcsolatban vagy vele, nem kérdeznéd meg tőle? :D

vajon
2011. ápr. 29. péntek 14:03
/Van még egy kérdésed?/

vajon milyen messze esik a piros alma, ha azok az emberek nem öltönyösek? És ha nem tanakodnak? Vagy ha nincsenek a sor végén? Milyen messzire esne a piros alma a fájától, ha nem léteznének emberek a Földön?

... :))

jószándék
2011. ápr. 29. péntek 12:26
/Én határok/

én nem tudom, hogy ez a jószándék dolog így van-e. Abból indulok ki, hogy ha jószándékból adok valakinek tanácsot, és az nem jön be, és ennek a másik szenvedi kárát... hát nekem ugyanúgy lelkiismeret-furdalásom lenne. Azt sem tudnám mondani, hogy az ő felelőssége- minek fogadta meg. És a karmát- asszem- a bűntudatunkkal vonzzuk be, tehát jószándék ide vagy oda, az úgyis utolér. Szerintem az a tiszta, ha konkrét teendőkben nem adunk tanácsokat, csupán rávezető kérdéseink vannak, a másiknak kell rájönnie, hogy mi a helyes, belül kell éreznie. Ha meg nem hisz saját belső érzéseinek, hanem a külső tanácsokban jobban bízik...hát az a zsák úgyis megtalálja a tanácsosztogató foltját, és az is úgy van jól. Sőt: még az is rajta múlik, hogy a bevonzott "foltja" jó tanácsot ad-e neki, vagy rosszat.
Talán az a jobb hosszú távon, ha rossz tanácsot kap, abból többet lehet tanulni. :)

sárkány
2011. ápr. 04. hétfő 15:03
/A Homokozó rabságában/

Kedves Sanyika! :)

Köszönöm, hogy velem voltál ebben a beszűkült állapotomban: valóban nem láttam meg, hogy inkább a rabság felé kellene elindulnom. Sárkány legyőzve. Hála Neked is: sok erőt merítettem hozzá a fenti írásodból. Nagy-nagy öleléssel: Csaeszka

"a személyes szabadságot szerintem -úgymond- sohasem érhetjük
2011. ápr. 03. vasárnap 21:12
/A Homokozó rabságában/

"a személyes szabadságot szerintem -úgymond- sohasem érhetjük el."

Szia, Évi!
Igen, én is pont erre jöttem rá szombaton, vagy mikor is...megtapasztaltam ennek az igazságát és kicsit fájdalmas volt! :)

"megkeresem,hogy tulajdonképpen ki vagyok én?...Aki igazán vagyok,csak az szabad igazán"
Igen, ezt mondják azok, akik már felnőttek a homokozóból. Nem tudom, hogy igazuk van-e. Mi van, ha ez is csak egy illúzió lesz?

Szia, Noa! Én nagyon élvezném, ha azt csinálnék, amit akarnék!
2011. ápr. 03. vasárnap 21:10
/A Homokozó rabságában/

Szia, Noa!

Én nagyon élvezném, ha azt csinálnék, amit akarnék! :) Ha azért kelnék fel korábban kávét készíteni, mert én úgy akarom, szeretetből, és nem a megfelelés kényszerítő ereje által.
Én nem látom az összefüggést a szabadság és az egyedüllét között. Bár... de. Egy kicsit valóban így látom még, de tudom, hogy nincs igazam. Létezhet olyan kapcsolat, amiben mindkét fél tökéletesen szabad. Csak ahhoz fel kell nőnöm, az egy kölcsönös, teljeskörű elfogadással járna. Önmagunk teljeskörű elfogadásával elsősorban. :)