Most hétvégén volt egy meditáció, amelyben elképzeltük magunkat egy növénynek gyökerestül, mindenestül. Amikor megvolt a kép, jöttek hozzánk azok az emberek, akikkel még dolgunk van/ lehet az életben, és megfigyeltük, hogy mit csinálnak a növénnyel. Jöttek páran ismerős arcok, majd a végén, amikor Sanyi azt mondta, hogy most jön valaki, akire nem számítottam, leült mellém egy idegen férfi. Csak ült és csodált. (Merthogy szép fehér virág voltam, a Föld középpontjáig nyúló gyökerekkel :) Ő jött oda hozzám, nem én kerestem... Megmondom őszintén, tökmindegy volt ott, hogy ő most a lélektársam, vagy sem. Repestem a boldogságtól, mert azt éreztem, hogy minden tetszik neki rajtam. Tudja ki vagyok, és úgy vagyok jó neki, ahogy vagyok; nem akar megváltoztatni, ő csak csodálni jött. Ez eddig valahogy kimaradt az életemből, most szeretném ezt megtapasztalni. De teljes embert keresek, nem felet. Mert én magam is teljes vagyok. (Legalábbis elég sokat dolgoztam rajta, hogy azzá váljak.) És ha két teljes ember csodálja egymást, hát mi lehet annál boldogságosabb állapot? :)

csaesz

Eddig halogattam azt a kérdőívet, de most úgy döntöttem, hogy semmi kedvem kitölteni. Helyette elmondom itt, amit nekem nyújtott ez a tanfolyam, és főleg a közös meditációk.
Szóval én elmeditálgatok itthon is, nem is nagyon értettem az elején, hogy minek menjek el a tanfolyamra. Csak nem mertem ellenkezni a Jóistennel, aki egyre nyomatékosabban mutogatta nekem ezt a tanfolyamot, már szegény a végén cukormázba is bevonta, hátha úgy jobban bekajálom.

Az itthoni meditációkban mostanában elég sűrűn előjött egy kép egy gonosz vén boszorkányról. Nem tudtam azonosítani magamat vele, és nem értettem, hogy akkor meg mit akar a belsőm ezzel a banyával.
Úgyhogy próbáltam tudatosan beleélni magam abba, hogy ő én vagyok, de nem ment.
A tanfolyamon aztán az egyik mediben előjött a történet eleje és vége is. Úgy gondolom, hogy ebben sokat segített a közösség ereje. Én ekkora csapatban még az eddigi életemben nem meditáltam, de nagyon össze tudom hasonlítani az itthoni magányos meditációimmal. Ég és föld a hatás. Így sokkal gördülékenyebb, könnyebb volt. És még azt is a csoportenergiának tulajdonítom, hogy szerintem az eddigi legmegrázóbb történetet éltem át, és mégsem készültem ki tőle olyan nagyon.

Köszönet érte Nektek, akik ott voltatok!

tedd közkinccsé, lécci!

Köszi!

Ezzel a karmával kapcsolatban. Most egy utópisztikus gondolat: tegyük fel. hogy a barátod már ott tart, hogy megvilágosodna, és szabadon eldönthetné, hogy leszületik-e újra. De egy csomó lélek karmikus kötődést okozott magának vele szemben. A barátodnak már nincsen kedve újra leszületni azért, hogy a többiek tudják törleszteni az adósságukat. Akkor ezt hogy oldja meg az Univerzum? Az a gondolat motoszkál bennem, hogy biztosan úgy van-e, ahogy mondod, hogy ez a kötődés csak a lelkiismeretfurdalásos lélek problémája. Hogy nem lehet-e, hogy a barátod ezzel önmagát is hátrányos helyzetbe sodorja.