megosztanom a facebookon az adatlapomon keresztül:)

Juhéééé!, ez a második alkalom?

Van értelme annak is jönni, aki az elsőn nem tudott itt lenni?

rossz semmiféleképp nem lehet, még akkor sem, ha annak a hozzászóló társunknak van igaza, aki szerint a szemben elhalt sejtek miatt látunk ilyet... mert ha ez lenne az igaz, akkor az elhalt régi helyett újakat termel a szervezetünk, s az pedig jó

Érdekes lesz figyelni a tudomány fejlődését, hogy mi derül ki majd ezen a téren és egyébként is...merthogy a kvantumfizikai felfedezésekkel kapcsolatban még fognak érni bennünket meglepetések:)

Szia Lili!

Nagyon örülünk soraidnak, hogy van változás a pároddal kapcsolatban, s nem is akármilyen. Nagyon nagy dolog, hogy az Édesapjával őszintén beszélni lehetett. Ennek fel sem lehet mérni sem a hatását, sem az értékét.

Nagy gond, ha a gyerekünk nem tanul. Sajnos ezt én is végigcsináltam és nehéz, hosszú menet volt.
Már általános 2. osztályában kijelentette, hogy "csak azért tanulok, mert Te vagy az anyukám". Utált tanulni és mindig csak ímmel-ámmal a minimumra volt hajlandó, s mindig megmondta, hogy azt is csak a kedvemért.
Egy alkalommal a kolleganőimnek panaszkodtam, mire a fiatal 18 éves kollegina azt mondta, hogy irígyli a fiamat. Döbbenten néztem rá, hogy miért? Erre ő elmagyarázta, hogy a nem tanulást csak a jó fejű, jó képességű gyerekek engedhetik meg maguknak, a többieknek ez luxus, nekik csak a szorgalom marad.

Nem lehet, hogy a Te gyereked is jófejű és most "feszegeti a határait"?

Nálunk az volt, hogy mindig erőszakolni kellett a fiamnál a tanulást. Ez bántott és bosszantott is, márcsak azért is, mert én a szorgalmas tipus voltam. Láttam, hogy ő 5 perc alatt megtanulhatná azt, ami nekem fél órámba telne, de azt az 5 percet is sajnálja erre fordítani.
Egy alkalommal többen megvitattuk (spirituális társaságban) ezt a gondomat.
A többiek azt mondták, hogy hagyjam a gyereket (de minden szinten), hogy ez az ő gondja lehessen ne az enyém.
Nagyon nehéz volt ezt megtenni, mert titkon féltem és aggódtam, hogy mi lesz és hogy tönkreteszi a jövőjét, de nem ez lett, ellenkezőleg.
Amikor én "kiszálltam" és már abba is belenyugodtam, hogy jó, hát legfeljebb majd levelezőn befejezi, akkor végül is mégis tanult annyit, hogy elvégezze.
Összességében a 4 éves középiskolát 5 év alatt végezte el, az utolsó érettségijét egy tantárgyból pedig a többiek után fél évvel hozta össze, már munka mellett, de végül is megcsinálta.
S amikor az utolsó szóbeli érettségije volt fél év múlva (a rendeshez képest), akkor felhívott telefonon, hogy "Anyu készen vagyok, sikerült és köszönöm, hogy nem hagytad rám"

Ha az a fordulópont nincsen, hogy én kiszállok, akkor lehet hogy ő nem veszi magára a felelősséget és nem csinálja végig. Szóval azt mondom, hogy nem dönthetsz helyette, mert ezzel csak az ő ellenállását növeled.
Lehet, hogy későn érős típus és inkább elmenne dolgozni és majd később fejezné be levelezőn... ezt nem tudhatod,...illetve nem tudom, hogy ő mit mond hogy képzeli el a saját jövőjét? (mert biztosan van elképzelése, ha az nem is vág egybe a Tietekével).

A saját tanulásom?
A középiskolában nem tanultam, ezért a szüleim, meg a bátyám azt mondták, hogy akkor dolgozzak.
Elhelyezkedtem egy varrodában. Majd egy idő múlva elmentem gyors- és gépíróba munka mellett, elvégeztem. Ez után elmentem közgazdaságiba, levelezőn, munka mellett. Majd egy egyetem következett munka mellett. Majd egy mérlegképes jött gyerek, férj és munka mellett. Majd német és angol tanulás gyerek, férj és munka mellett. S mostanában is tanulok ezt-azt (szakmai továbbképzést, nyelvgyakorlást).
Szóval nagyon is jó az, ha magunktól jövünk rá arra, hogy a tanulásnak van értelme és nem kényszerből, muszályból tanulunk.

Lehet, hogy más jellegű tanácsra gondoltál, de én csak ezt tudom megosztani Veled.