Nincs nekem problémám ezzel a mátrix-szal Miklós.
Az általad kiemelt részek közül az első szó szerinti idézet a tridenti zsinatból, ezért a szókapcsolat sem az enyém, hiszen mint látod, idéztem.
A második lehet, hogy nem eléggé Miki-alaposságú, de azért amit közölni szerettem volna vele, azt egyszerű földi halandó -remélem - megértette.
A harmadik inkriminált szókapcsolat pedig pontosan téged idéz, hisz' épp erre reagáltam.

És mindig tanulok valamit.
Köszönöm:-)

szeklice

"Gyermeki ártatlanság :)) Nem igen létezik a felnőtt ember világában, nem is hozzá illő..."

Nocsak.
Ezt miből gondolod Miklós?
Játsszunk egy kicsit! Mi lenne, ha...

Képzeljük el, hogy nem mi tanítjuk a gyermekeinket, hanem ők tanítanak minket. /Gondoltál erre valaha is?/ Nézzük csak!
Mire taníthatnának?
Amikor megszületik a gyermek, egy más világból érkezik: hozza magával az anyaméh csendjét, amely maga az élet csendje. Benne van az erek lüktetése.
A világgal való kapcsolata az anyjával kezdődik.Ha egy gyerek mély szeretetben van az anyjával, és az anya fürdik a saját szeretetében, akkor a gyerek bízik a világban mert önmagában is bízik. A bizalom a legfontosabb tápláléka.
Ez a bizalom bátorrá teszi felfedező útján is. Mindent meg akar ismerni.
A mágikus gondolkodás korszakában a gyermek a vágyakat és a tényeket összemossa, úgy hiszi, gondolni valamit azonos, vagy majdnem azonos azzal, hogy az úgy is van.
De ekkor a gyermek nem hazudik, hanem VARÁZSOL!
Miközben ő maga is nagyon fogékony minden varázslatra. Ahogy fejlődik, ennek segítségével lesz képes absztrahálni, majd egyre logikusabban gondolkodni.
De eközben a gyermek még mindig ártatlan /ha hagyod/. és kristálytiszta.
Ennek érdekében a gyermek nem tesz semmit, csak hagyja, hogy történjenek a dolgok, és tudod mit csinál? Rácsodálkozik hatalmas szemekkel. És érdeklődik! Azt akarja, hogy az a valami az övé legyen: szájon át, bőrön, kézen át....mindegy, csak teljesen magáévá tegye! Eközben teljesen megfeledkezik magáról.
Ez az az állapot, amikor a gyermek kiürül, nincs előítélete, semmilyen előzetes ismerete, még önmagát is elfelejti: csupaszon közeledik a valóság felé!
Van Jézusnak egy mondása:"Áldott aki csodálkozik, mert övé Isten királysága. Áldott, aki rácsodálkozik valamire." Ez a mondás nincs benne a Bibliában, de a szufik megőrizték.
Osho szerint Jézusnak e mondása azért maradt ki a Bibliából, mert a Biblia létre szeretne hozni egy bizonyos vallást, szeretne egy bizonyos ideológiát elterjeszteni.
A rácsodálkozás emberének viszont mindenféle ideológiát el kell vetnie.
Mert csak a csodálkozásban leszel megint olyan, mint egy gyermek: ártatlan. És csak abban az ártatlanságban ismerheted meg azt, ami van.
No, ezt kellene ellesnünk a gyermek működéséből: a romlatlan megközelítését a valóságnak, az Igazságnak...
Mert ennek a gyermeki megközelítésnek nincs bűntudata. Nincs benne félelem. Ez a megközelítés soha nem néz hátra, azzal törődik, hogy amit MOST megél, az teljesen természetes és helyes, és jó dolog megtenni.

Ergo: "Engedjétek hozzám a kisdedeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa!" (Mk 10,13-14)

szeklice

Kedves Zsuzsa!

Igazad van. A lelked maga a döntésével ITT ÉS MOST, e világon tudja meghatározni, mivé leszel, mi leszel. Az életedben meg kell tanulnod döntéseket hozni annak érdekében, hogy a szíved egyre könnyebb legyen. Az élet célja e könnyűvé válás:-)
Íme erről az egyiptomi Halottas könyv története:

A lélek Ozirisz bírósága elé kerül. A holtat Anubisz az ítélőszék elé vezeti, mely negyvenkét istenből áll. Az ítélet a kettős igazság termében hangzik el. Középen egy mérleg áll, melynek egyik serpenyőjében a halott szíve, másikban Maat az igazság istennőjének jelképe, egy tollpihe található. Ezután az elhunyt elmondja a „ negatív konfessziót”, mely arról szól, hogy semmilyen súlyos vétket nem követett el. A mérleg mellett Hórusz, Anubisz, és Thot isten áll. Hórusz és Anubisz ellenőrzi a mérleget, Thot pedig kimondja az ítéletet. A teremben tartózkodik még Ozirisz isten is. Miután a lélek tisztázta magát, megszületik az ítélet. A mérleg egyensúlyi helyzete bizonyítja az elhunyt igaz életét. Ha felmentő ítélet születik, a halott részesül Ozirisz isteni természetéből, és ő maga is Ozirisszá válik. Innentől kezdve a lélek teljes szabadságot élvez, bejárhatja a földet, és az alvilágot, időzhet a Boldog Lelkek Földjén ( elíziumi mezők), beszállhat Ré bárkájába, és átszelheti a mennyei óceánt.Ha a szív bizonyul nehezebbnek, mert lehúzzák bűnei, akkor a léleknek a Duatban kell maradnia."

100%-ban felelősek vagyunk azért, ami velünk történik, mert "amint vetsz, úgy aratsz"!
És a vetés már gondolati szinten kezdődik, ezért nem mindegy milyen gondolatnak adok energiát, mivel azonosulok, miben hiszek, mert máris teremtek. Én vagyok a világom teremtője, s ha ezt belátom, akkor dönteni tudok arról, hogy mit akarok megteremteni.
Igen ám, de a nehézség abban van, hogy idő kell ahhoz, míg az ember rádöbben a saját egyediségére, arra, hogy ő úgy jó és megismételhetetlen, ahogy van! Ezt kell bátran bevállalnia, nem pedig leutánoznia idegen mintákat.
Akkor vagyok önmagam természetes módon, amikor azt teszem, amit őszintén szeretnék tenni. Nincs félelmem, hogy az nem felel meg valami elvárásnak. Én vagyok a cselekvésem.
És ha szándékom mint mag ocsútól mentes, akkor nem kell félnem az aratástól sem és a felelősség-vállalástól sem.
Semmitől!