A család persze vérségi és lelki kötelék, nem lehet és nem is kell szétszakítani. Azonban a morál csak az Istentől elfordult ember számára szükséges irányadó. A legfőbb alapegység tudniillik az Isten-ember közösség. Amikor ez fennáll, semmiféle morálra nincsen szüksége az embernek. Amikor az ember kilép ebből a közösségből, akkor szükségessé válik valamiféle keretre amelyben fenntartja a kapcsolatát más emberekkel. A morál tehát emberi találmány, ilyen például a tízparancsolat. Szabályokkal vesszük körbe magunkat, mert nincs fix viszonyítási pontunk (ami ez előtt isten volt).

Hogy éppen a morál kérdésköre érint meg téged, az nyilván nem véletlen :))) Engem egészen más mozgatott a cikk írásakor.

Adyashantival készült riportot néztem, amikor az egységről kezdett beszélni, beugrott egy gondolat. Ezt megelőzően egy cikket olvastam a kulturális kreatívokról, és arról, hogy miként szeretnék egyesíteni ezeket. Abszurd, mint az ateista egyház.

A kulturális kreatívság lényege éppen abban áll, hogy nem tömörülnek jól látható közösségekbe.

Adyashanti EGY-ségről mondott beszéde és a kulturális kreatívság ellentétben áll egymással.
Egy tévképzet az EGY-ség a mi fizikai világunkban.

Biztosan hallottál Shaldrake-ről, és a morfikus mező elméletéről, illetve a századik majom teoriájáról...
A kulturális kreatívok éppen így működnek. Testileg, tehát fizikailag nem tömörülnek, nem is tudnak egymás létezéséről, csak néhányan azonos állspontra jutnak, aztán másoknak is ez eszébe jut, és amikor eléri az azonosan gondolkodók száma a kritikus tömeget (századik majom) akkor ez a gondolati mező önállósulni és kiterjedni igyekszik. Azt venni észre, hogy egyre többen gondolkodnak egy bizonyos fajta módon, anélkül, hogy valaha találkoztak volna egymással. Ez megváltoztatja a világról való gondolkodást a hozzáállását az emberiségnek a dolgokhoz.

Ez a jelenség az oka annak, hogy a médián (médium, közvetítő) keresztül folytatnak fekete mágiát ellenünk, azzal, hogy lefoglalják a gondolati kapacitásunkat, barátok közttel, meg mónika showal, meg politikával, tüntetésekkel szegénységgel miegymással...

Nehogy véletlenül egységes szellemi környezet alakulhasson ki. Gondolkodjon mindenki más valamiről.
De még is elkerülhetetlen, hogy valamiféle egységesülés létrejöjjön, de úgy, hogy nem is találkozunk egymással. nincs érdekképviselet, nincs párt, nincs egyháza, láthatatlan marad az egész.

A kulturális kreatívság tehát egyfajta remeteség, ami láthatatlanná teszi a gondolkodót a rendszer számára, aki viszont minden erejével és találékonyságával egybe szeretné ezeket az embereket gyűjteni. A kulturális kreatívságból eszmét, az eszméből tömeget kovácsolnának, a tömeget lehet mozgatni, választásra kényszeríteni, be lehet rántani a rendszerbe, ellenőrizhetővé válnak ezáltal.

A cikkel leginkább az a célom, hogy erre felhívjam a figyelmet. Nem bele bonyolódni kell a rendszerbe, hanem minél inkább kihátrálni belőle. A kulturális kreatívság egy önmagát megteremtő szervezet nélküli mozgalom. Azzal, hogy médiáznak róla, pártolókat találnak: Úúúú igen ez jó csatlakozzunk... Már hurokban is van a fejük...
Vagyis az önmagát teremtő szervezet nélküli mozgalomnak az élére állnak és szervezni kezdik, eszmét adva, testet adva, jól differenciálható csoporttá alakítják, politikai és vallási célokra felhasználhatóan...

Ettől szeretnék megóvni mindenkit aki kulturális kreatívnak tartja magát...
Ne csatlakozz sehová!!!!!!!!!