Évek óta motoszkál bennem a gondolat, hogy a testi - lelki érintésszükségletemet ne állandósult, mélyvizű párkapcsolatban oldjam fel, hanem alkalmi, de minőségi együttlétekben. Ezt már csak a korom is egyre indokoltabbá teszi: csökkenő gyakoriságú testi vágy, ami már az ölelkezésben is megtalálja a testi megvalósulása teljességét. Több körítés, kevesebb hús.

IGe ismét vírtuskodik: 1 millió forintos díjat fizetek annak, aki a tudományos igényességgel létrehozott, Általános Isten meghatározása istenérvemet,
levezetését cáfolni tudja - logikus és racionális érvekkel írásban,
vagy bemutatással, demonstrációval, - hogy az alapjaiban hibás.

Gyakorta volt tapasztalatom:

érzések, gondolatok jönnek, egy idő után, főleg, ha meditálok rá, rá kell jöjjek, megint antenna voltam.

Pl.: nagyon kedves barátom tipródott, pont azon, hogy nem fogadják el, erre én, ő nem fogad el, miért?

Pár nap múlva derült ki, csak ezt élte meg valaki mással.

testvérem gondolatait, érzéseit rendszeresen TUDOM, bár Tatabányán él.

Sorolhatnám még, de most rohanok dolgozni.

Ötlet, hogy azonnal tudjam kitől, mi jött? (még jó, hogy türelmes vagyok :) )

Ez most másképpen fáj. Nem úgy, ahogyan szokott. Ismét a szennyes város esős árnyai telepedtek reám, s valami új árnyékot hoztak. Leírni is nehéz már. Egyre nehezebbek a betűk a nyelvemen és az ujjamon is. Mintha feledném a kifejezéseket és nem tudnám magyarázni az érzelmeket. Mintha egyre jobban távolodnék a szavaktól, s valami egészen más, jelenleg még ismeretlen nyelven, csak így át paszíroznám az érzéseket beléd. Vajon hogyan bírnánk, ha szavak nélkül élnénk, s csak át át lökdösnénk érzelmeinket a másikba. Vajon elbírnánk? Talán jobban megértenénk egymást, és egyszerűbb lenne ez az egész.

igazabol sosem tapasztaltam meg vagy helyesbitve- tul regen eltem at.
azt, amikor egy szeretett szemely orokre eltavozik az elok sorabol.
96-ban egy jo baratom motorbalesetben, 2001-ben egy masik baratom autobalesetben es most aprilisban parom edesanyja.
mindig azt gondoltam, hogy nem felek a halaltol, sot neha meg is ideztem, egy regebbi idoben halott lelkek jelenletet is erzekeltem.
sosem jutott eszembe, hogy ennyire megvisel majd anyosom elvesztese.

Azon gondolkodom napok óta, milyen mértékben van bennem a bizalom és a bizalmatlanság.
A mérték attól is függ, hogy kiről, miről van szó. Milyen dologgal, élethelyzettel, vagy, hogy kiről, gondolkodom, gyermekről, barátról, munkatársról, idegenről, vagy a kedvesemről.

Van olyan helyzet amiben, akivel teljes a bizalmam, már szinte a naivságig. Sajnos olyan is van, mikor alaptalanul bizalmatlan vagyok.
De mivel megtanultam, hogy hallgassak a megérzéseimre, bizony nehezen engedem el a bizalmatlanságot még akkor is, ha az adott pillanatban alaptalannak tűnik.