Pont hétvégén történt valami, amin azóta rágódom, hogy közhírré tegyem-e itt... és puff, ez a téma:)

Többször, többen is szerették volna már elkérni a dátumomat, hogy megcsinálják a horoszkópomat, és mindannyiszor visszautasítottam, mondván, hogy semmi közük hozzám, nem akartam hogy kotorásszanak az életemben: sem a múltban sem a jelenben, legkevésbé a jövőben. Nem adtam meg nekik a bizalmat, mert egyiküket sem éreztem hitelesnek. Nem is bántam meg. Viszont féltem is attól hogy ha bármit megtudok, akkor az para lesz bennem és befolyásolni fog a döntéseimben, vagy elkezdek rajta görcsölni hogy jaj ne, és akkor meg persze hogy de... (holott pont ez a lényeg:)) Szóval ez VOLT.
Erre szombat éjjel, ráeszméltem hogy igen, Megtaláltam a Mesterem, -épp vele beszélgettem:) rettentő boldog voltam a tudattól, hogy elértem odáig hogy Ő van... (hiszen eddig is volt, ismertem, csak még nem fedeztem fel, nem LÁTTAM)
Na, ahogy így úszkáltam a magam kis víg-meleg pocsolyájában, úgy fejbekólintott egy kőkemény jóslattal, hogy kishíján végigbőgtem az éjszakát! Még másnap is sírtam mikor előjött a téma, és meg is mondtam neki, hogy arra gondoltam hogy sokszor azért nem kapunk választ, mert nem tudnánk elviselni, és nem és nem és nem tudom ezt elviselni... nem lett volna szabad hallanom. Aztán lenyugodtam, és egy olyasfajta bizalmat éreztem, amit eddig még soha... Bizalmat Benne, a bölcsességében, a jövőben, abban hogy úgy történik minden ahogy kell, ezt nekem most igenis hallanom kellett, fel kell dolgoznom, a jövőben is az lesz ami JÓ lesz és szükséges a fejlődéshez... az Utamhoz. Akár beteljesül ez a jóslat, akár nem. Lényegében abban, amiről írsz, hogy fejlődéssel változtathatunk...:)
Végül ez a tudat a nagy zuhanásból hirtelen felemelt és olyan boldogsággal töltött el, amiben azóta is vagyok, és egész más érzés ez, mint ha csakúgy röpködnék tudomást se véve semmiről, mert nagyon is a földön vagyok:)

...azthiszem, megtapasztaltam mi az Igazi HIT.